A mese a történetmesélés legmegfelelőbb formája a gyermekek gondolkodásának.
Nekünk, felnőtteknek azt kell megértenünk, hogy a gyerekek egy egészen másfajta gondolkodással rendelkeznek, mint mi felnőttek. Rájuk az úgynevezett mágikus gondolkodás a jellemző. Nekik még nincs annyi tudás a birtokukban, tehát ha ők valamire kíváncsiak, valamire választ akarnak kapni, akkor ők megelégszenek a varázslattal. Könnyedén tudomásul veszik, hogy minden mindennel összefügg, minden mindenre hatással van.
Milyen a jó mese?
Arról is beszélnünk kell, hogy milyen a jó mese. Ha a gyereknek olyan mesét mesélnek, ami túlságosan konkrét, az nem tölti be meseként a funkcióját. A mesének a legfontosabb jellemzője, hogy polarizált karakterek vannak benne: szélsőségesen rossz illetve szélsőségesen jó szereplők. Hiszen egy óvodáskorú gyerek nem tudja teljesen különválasztani az ambivalenciát.
Továbbá a gyermeknek be is kell tudni lépni a mesébe. Ehhez vannak különböző kezdő formulák és befejező technikák. Például a magyar népmesék elején az “egyszer volt, hol nem volt” vagy a történet végén a “boldogan éltek, amíg meg nem haltak”.
Fontos az is, hogy legyen a mesében ismétlődés, mert ez az ismétlődés adja meg a biztonságérzetet a gyermeknek. A hagyományos mesékben mindig keletkezik egyfajta feszültség, ami a mese végére megoldódik. Ez az egyik leglényegesebb dolog, hogy a probléma mindig megoldódjon a végére, hiszen ebből az lesz a következtetése a gyereknek, hogy mindennek van megoldása.
A mágikus számok is fontosak: például a magyar népmesékben olyan gyakran előforduló 3 vagy a 7. A fentiek mind mind hozzátartoznak a mese emészthetőséghez.
A gyermeki gondolkodás
Azt kell megértenünk nekünk felnőtteknek, hogy a gyerek nem a fejével, hanem a szívével gondolkodik. A gyerek az érzelmein keresztül közelíti meg a világot. Nekik kell bár valami feszültség, de mögötte legyen biztonságérzet. Vannak gyerekek, akik sokszor kérik ugyanazt a mesét. Ilyenkor mi is elgondolkodhatunk, hogy mi ennek az oka. Az adott mesében bizonyára van valami olyan probléma, amivel a gyermek küzd és azért kell újra meghallgatnia, hogy megtalálja a megoldást. Az újra meg újra meghallgatott mesék biztonságérzetet adnak.
A mese a fantáziát és a képzelőerőt fejleszti, de csak akkor, ha hallja a gyermek. A szókincs minőségére és mennyiségére, a szövegértésre és a memóriára is jó hatással van a mesehallgatás.
Szomorú tény, hogy az aktuális felmérések szerint a magyar gyerekek csupán fele hall rendszeresen esti mesét.